Meglátni megszeretni téged ennyi volt s nem volt folytatás,
Mert szívedben már él valaki más.
Köszönöm neked mit tőled kaptam s, hogy ismerhetlek,
Bár nem lenne szabad mégis úgy érzem mint még senkit úgy szeretlek.

Te voltál a boldogságom,
Te lettél a bánatom.
Te voltál a boldogságom a legfényesebb csillag az égen,
De most már rideg tél van szívemben.

Rabod lettem mindörökké fontos lettél szívemben,
Érzem vakká tett a szerelem.
Szinte élni sem tudok mert nem vagy itt velem,
Egy pillantás alatt Te lettél az életem.

Te voltál a boldogságom,
Mit tőled kaptam szívembe zárom.
Te voltál a boldogságom most mégis búcsút kell intenem,
De hatalmas kő nyomja magányos szívem.

Csak egy dolog élteti szívemet,
A szép emléked.
Lehunyom két szemem,
S Te itt vagy velem.

Álmomban csak Téged látlak s ez nem szűnik meg sohasem,
Ilyen mély szerelmet még soha nem éreztem.
Várok rád szüntelen s szeretek hallani rólad,
Olyankor arcomra mosoly kerül, szívem egyszerre örül, s majd megszakad.

Te voltál a boldogságom,
Melletted töltöttem el a legszebb napom.
Mit akkor éreztem nem éreztem azelőtt sohasem,
Rabbá tett a "NAGY" szerelem.

Most mégis búcsúzom gyenge vagyok elmondani mit érzek,
Légy boldog míg élsz szívből kívánom neked.
Őrült az aki nem becsülne meg Téged,
Mert a legfényesebb kincstől is többet ér kicsi szíved.

Könnyes két szemem sajog a szívem,
Mert el kell köszönnöm tőled kedvesem.
Kérdeztél ugyan felőlem s elmosolyodtál,
De jobb lesz így, köszönöm mindazt a szépet mit adtál.

Te voltál a boldogságom,
De még valamit el kell árulnom.
Szerelmem nem enyhül érted izzik a láng benne kicsim,
Nélküled halott vagyok bánatosak napjaim.