Te vagy nékem a legfényesebb csillag az égen,
Te vagy kiért dobban szívem s kiért életem élem.
Amikor rád gondolok a szívem zokog,
Nélküled élni én már nem tudok.

Inkább meghalnék mintsem nélküled éljek,
Szóljon a nagy harang zendüljön az ének.
Hisz nélküled én már nem élhetek,
Te vagy nekem a mindenem míg élek.

Elraboltad szívem de vissza nem kérem,
Megbabonázott két szemed szinte úszkáltam tengerében.
Mikor mosolyodat láttam éreztem nem kell senki más már,
Tudtam jól, hogy szívem egyedül rád vágyik s rád vár.