Utamat járva látom, körülöttem boldog emberek,
Oly vidáman s önfeledten nevetnek.
Csak én cammogok lehajtott fejjel,
Vérző bánatos szívvel.

Nem járja át az én szívem boldogság,
Oly üres számomra eme nagy világ.
Könnyes szemmel felnézek a magas égre,
S kérem szánjon meg a jó Isten végre.

Azt hittem, az eső esik,
Pedig a két szemem könnyezik.
Szívembe mély fájdalom hasít,
Ó mondd, miért nem vagy velem itt?

Nem járja át az én szívemet boldogság,
Már üres lett számomra eme másoknak színes világ.
Nem bántok én senkit, nem ártok senkinek,
Nem mondom el én a bánatom, hisz megvetnek.